2014. július 8., kedd

Megjegyzések a nyírfacukorral kapcsolatban 1.

A nyírfacukor a természetben is előforduló poliolt jelenti, amely főként a kukoricacsutka vagy a nyírfa kérgeinek rostjai között található meg. Azonban a nyírfacukor jelen van még a céklában, a zabban, néhány gombában és egyes gyümölcsökben és zöldségekben is. A nyírfacukor egyedülállóan más, mint a többi ccukor, mivel a hatszénatomos molekulák helyett ez öt szénatomot tartalmaz. Ez kicsi, de fontos különbség, mivel így a nyírfacukrot az élelmiszeriparban, a gyógyászatban és a fogak védelme érdekében is fel lehet használni. A testünk akár 15 grammot is képes előállítani belőle naponta, mint a normális anyagcsere folyamat egyik anyagát.


A nyírfacukor a történelemben

A nyírfacukrot elsőként 1891-ben gyártották le, majd az 1930-as években továbbfejlesztették. Hasznossá azonban csak a második világháború alatt vált, amikor Finnországban a cukorhiány megoldására kerestek alternatívákat. Az 1960-as években a nyírfacukor édesítőszerként ismertté vált Németországban, Svájcban, a Szovjetunióban és Japánban. A nyírfacukor abban az időben még nem volt használatban az USA-ban vagy Ausztráliában sem. Ennek legvalószínűbb oka az volt, hogy a nádcukor olcsó és bőséges kínálatot jelentett, míg a nyírfacukor előállítása kevésbé volt gazdságos. Azonban ma már a többi európai ország és az Egyesült Államok is felismerték, hogy a nyírfacukor korlátlan mennyiségben alkalmas élelmiszer-adalékanyagként, illetve étrend-kiegészítőként, mivel nincs ismert toxikus hatása nagyobb koncentrációban sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése