Minden baktériumsejtnek van egy külső rétege: a citoplazma, ami része a sejtnek és a DNS-t öleli körül. Ha cukrot vagy szénhidrátot fogyasztunk, akkor a cukor feloldódik a nyálban és ezt az anyagot a baktériumok felveszik és plakkot képeznek a fogakon. A cukor felszívódik a citoplazmába, ezáltal a rossz baktériumok energiához jutnak és el kezdenek szaporodni.
Azonban a nyírfacukor is könnyedén felszívódik a plakkban, ahol a baktériumok citoplazmájába kerül. A különbség csak annyi, hogy ilyen esetben a sejtek nem jutnak energiához, így nem képesek szaporodni. Sőt baktériumok megpróbálják száműzni a nyírfacukrot a cellán kívülre, azonban ehhez nagyon sok energiára van szükség. Tehát, ahhoz, hogy a nyírfacukor kiutasításra kerülhessen, a baktériumnak fel kell használnia a maradék energiáit, azonban így elgyengülnek, ezért egy fogtisztítás során könnyebben eltávolíthatóak lesznek. A nyírfacukor ezenfelül beavatkozik ab aktériumok savtermelésébe és megakadályozza azok reprodukcióját is.
A káros, üreget okozó baktériumok tehát minden alkalommal elpusztulnak, amikor kapcsolatba lépnek a nyírfacukorral. A káros baktériumok helyébe pedig nyírfacukor rezisztens baktériumok kerülnek. Ezek az új baktérium már nem termelnek savakat, így nem károsítják a fogakat és nem képeznek ragacsos réteget, lepedések a fogak alján. Ezek a baktériumok védőbevonatot képeznek a fogon, amik védik a zománcokat a toxinokkal szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése